They Don't Know About Us-t elinditani és elkezdeni olvasni :33
-Louis?Drágám.-rángatta a karomat Eleanor. Negyedik éve, hogy házasok vagyunk. Bár mindketten tisztában voltunk vele, hogy egymással nincs, vagy csak nem jó a jövőnk, mégis így maradtunk.Kezdtem beletörődni a sorsomba, mikor megszületett első gyermekünk, Darcy.De nem véletlenül lett ez a neve.Ennek a gyereknek nem Elounoré kellett volna lennie...
-Louis!-mondta erélyesebben.
-Igen?-néztem rá.Néha annyira erőszakos tud lenni.
-Kiviszem Darcy-t.Jössz?-tette fel ezt a szörnyen fontos kérdést. Imádtam a lányomat, semmiért nem cseréltem volna el...Csak azt bántam, hogy Eleanor az anyja.Az egészről az idióta Modest tehet.Mióta nincs banda, már elhagyhattam volna El-t...De nem tettem.Szét voltam esve, kellett valaki aki mellettem van, és bár Eleanorral csak felszínes kapcsolatunk volt, velem maradt.Ez az egyetlen dolog amit becsültem benne.Mintha kicsit büszke is lett volna arra, hogy ő Mrs.Tomlinson.Kihasználta a népszerűségemet...De mára abból nemigen maradt.
-Nem, menjetek csak.-sétáltam arrébb, és erősen koncentráltam, hogy ne kérdezősködjön, hanem egyszerűen sétáljon ki azon az ajtón.
Nem akartam senkit látni.Egyedül akartam lenni.Gondolkozni...Azon hogy mi lett volna, ha...
Mi lett volna ha azon az estén elérem?Felhívom?Nem bántom meg?Felvállalom, hogy szeretem?Megakadályozhattam volna.Élhettünk volna boldogan...De a büszkeségem, és persze a management megállított ebben.Mindenki azt mondja, hogy csak a javamat akarták.Ha azt akarták volna, engedték volna hogy boldog legyek Vele. De nem engedték...soha.Ha egy pillanatra egymásra néztünk, már ránk szóltak.Egy szót is csak engedéllyel válthattunk, ketten sosem maradhattunk.Mindig kellett valaki mellénk.Állandóan kamerákkal voltunk körülvéve, sosem volt nyugtunk.Szomorú volt látni, ahogy sokan lenézik a Larry Shippereket...Aztán azon az éjszakán Harry nem bírta.Fel akart vállalni, elmondani a nagy világnak, hogy Larry igenis van.Azon az estén, a koncerten tervezte.De azt mondtam, ne.Ne hogy megmerje tenni, mert ez csak egy hülyeség.Mindenki utálna minket.Ne tegye, mert ennek semmi értelme.Próbáljuk elfelejteni egymást, Larry nem igaz.Szavaim telibe találták.Könnyes szemekkel nézett rám, majd kikerült.Letagadtam a barátomat...Szerelmemet.
Végigvittük a koncertet.Harry csak a szólóinál nyitotta ki a száját, amúgy egy szót sem szólt és került.Nem tudtam mit tegyek...Nem mertem akkor még elmondani hogy Larry igenis valós.Előbb bocsánatot kellett kérnem Harrytől.
Miután végeztünk, a fiúkkal azt terveztük hogy el megyünk valahova.Már csak egy személyre vártunk.Harry.Nem volt sehol.Megláttuk Paul-t.Ő tájékoztatott minket, hogy Hazz elment kocsival.Nem várhattam, elindultam.
-Harry!Harry nyisd ki...-kopogtattam idegesen, aztán már nem bírtam, és benyitottam.Nem volt zárva.Csend és sötét volt az egész házban.Halkan felsétáltam Harry szobájába.Ott feküdt az ágyán.Mosolyogva oda sétáltam, az éjjelszekrényén a lámpát felkapcsoltam, de a kezem beleütközött egy kis üvegcsébe.Halkan emeltem fel, és szemöldök ráncolva olvastam el a kis címkét.Altató.Alig volt benne pár szem.Mellette a kis polcon alkohol.
Fogtam Harry kezét, szólítgattam, rángattam, de semmi.Nem válaszolt.Nem lélegzett.Nem élt.
4 éve, de még tisztán emlékszem.4 teljes éve, hogy Ő már nincs velünk...Mert letagadtam.Ha lehetne mindent visszaforgatnék...De nem lehet.Szerettem.De meghalt.Miattam.
Könnyeimet törölgettem le, amikor valaki valaki szólított.
-Apa!Apaa.Nézd milyen szép!-nyújtogatta felém a kis kezét Darcy, amiben egy falevelet tartott.Halványan mosolyogva magamhoz öleltem.Szeretlek Harry.
2013. augusztus 11., vasárnap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése